Az első generációs VÖV-buszokat 1967-ben mutatták be: a Büssing, a Magirus-Deutz és a Mercedes cég is elkészítette eddigre a prototípusait. A VÖV Standard Linienbus I.-es (VÖV szabványos vonali autóbusz, 1. generáció) ajánlás 11 méterben határozta meg a buszok hosszát, az ablakok méretét 1430, a kétszárnyú ajtók szélességét 1250 milliméterben rögzítette. A hátul elhelyezett motornak köszönhetően a padlómagasság 725 milliméter lett, amit két lépcsőn lehetett megközelíteni két ajtón keresztül. A kalauz nélküli, egyszemélyes üzemre kialakított buszoknak még a motorteljesítményét is előírták: tonnánként minimum 12 lóerős motorral kellett rendelkezniük a kocsiknak, amik 2+2-es üléselrendezés esetén 44, 2+1-es megoldás esetén 37 ülő utast tudtak szállítani, miközben az állóhelyek száma a kialakítástól függően 61 és 78 fő között változott. A második ajtóval szemben két gyerekkocsi elhelyezésére alkalmas helyet alakítottak ki, ezen felül előírták a leszállásjelző gombok, a világítás, sőt még a reklámok elhelyezésére szolgáló felület méretét és elhelyezését is. A gyártók elfogadva az előírásokat sorban jelentek meg VÖV I-es buszaikkal, a Mercedes O305-ös, a MAN SL200-as (átvéve a Standard Linienbus formulát), mellett a Magirus-Deutz, a Büssing, az osztrák Gräf & Stift, és az Ikarus is elkészítette a maga VÖV I-es buszát. A szabványt átvéve később egész Európában készültek VÖV szabvány szerinti buszok, a francia Heuliez és Berliet, a lengyel Jelcz, a spanyol Pegaso mellett a svéd Volvo is készített ilyen szabványú buszokat.

A hetvenes évek közepén jelent meg a szabvány továbbfejlesztett változata. Az első generációhoz képest a viszonylatjelzők és az ülésközök méretét megnövelték, a padlószintet a kisebb kerekek alkalmazásával jelentősen csökkentették, így már csak egy lépcső vezetett az utastérbe. Az S80-as (Stadtbus der 80-es Jahre – a nyolcvanas évek városi busza) néven emlegetett tanulmánybuszok első példányai Hamburgban álltak forgalomba, a kétéves tesztperiódus alatt nyolc különböző üzemeltetőnél jártak a prototípus járművek. A tesztidőszak eredményeit kiértékelve születtek meg a VÖV szabványok második generációs változatai. A kis méretű kerekek alkalmazása nem váltotta be a reményeket, ezért visszatértek a normál méretű gumikhoz. A jármű hosszát 11.475 milliméterben, a padlószintet 710 milliméterben rögzítették, az ajtóknál ismét két – igaz a korábbiakhoz képest kisebb – lépcsőfok várta az utasokat. A VÖV II.-es buszokba a székezéstől függően 38-44 ülőhelyet alakítottak ki. Az új szabványok már nem kötötték meg annyira a tervezők kezét, ezért a korábbiakhoz képest igen eltérő buszok születtek: a MAN SL202-es, a Mercedes O405-ös mellett a Neoplan N416-osa a legjellemzőbb VÖV II.-es buszok. Az első generációhoz hasonlóan itt is megjelentek a szóló buszok továbbfejlesztéseként a csuklós, emeletes, távolsági, trolibusz és midibusz változatok. A kilencvenes években megjelentek a második generációs VÖV buszokból kifejlesztett alacsonypadlós változatok, amiket sokszor tévesen VÖV III.-as buszoknak neveznek. Valójában eddigre már a gyártók egymástól függetlenül fejlesztették a buszaikat, a szabványosítás kora lejárt.

A néhány itthon maradt Ikarus 190-esen kívül idehaza egészen a kilencvenes évek elejéig nem találkozhattunk VÖV I.-es buszokkal. A Németországból használtan vásárolt kocsik a rendszerváltást követően pénzhiánnyal küzdő Volánoknak igazi megváltást jelentettek, igaz idehaza szokatlan megoldásaik sokszor jelentettek kihívást az üzemeltetőknek. A VÖV I.-es buszok városi változatából a Hajdú Volán, a Körös Volán, és a Zala Volán vásárolt jelentősebb mennyiséget, a buszok egészen az ezredforduló környékéig megvoltak. Később a városnéző buszokat üzemeltető cégeknél tűntek fel VÖV I.-es buszok.

A második generációs VÖV buszokból az ezredfordulón jellemző MAN fölénynek köszönhetően jutott a hazai üzemeltetőknek a törökországi MANAS gyárban készült SL222-esek révén. Ezen felül az ezredfordulót követően megindult újabb német használtbusz beszerzési dömping során érkeztek VÖV II.-es buszok, elsősorban Mercedes O405 és 407, valamint alacsonypadlós szóló és csuklós MAN, Neoplan, és Mercedes O405N.

Legközelebb az Ikarus által készített VÖV-szabányú buszokkal fogunk megismerkedni.