A VÖV I-es szabvány szerint épült első Ikarus 1971-ben mutatkozott be, és a 190-es típusszámot kapta. Az igen szigorú szabályok szerinti megépített prototípussal a gyár célja az NSZK piacra való betörés volt. Ennek keretében még abban az évben tesztelés céljából állományba vették a buszt Hamburgban. A próbafutás olyan jól sikerült, hogy végül az Ikarus győzedelmeskedett a Hamburg-Holstein Közlekedési Vállalat, a VHH által kiírt tenderen, amelyen 280 szóló busz szállítása volt a cél. Az első sorozatban gyártott példányok 1973 decemberében álltak forgalomba az észak-német városban, a maximális példányszámot végül nem hívták le, összesen 154 kocsit vásárolt a város. A Rába futóművekkel, ZF kéziváltóval, és hathengeres, 192 lóerős RÁBA-MAN D2156-os motorral szerelt buszok minden egyes része a VÖV szabvány szerint épült, így a tervezők nem sok szabad kezet kaptak, mégis sikerült a többi szabványbusztól kicsit eltérő kinézetű járművet alkotni.

A buszok egészen a nyolcvanas évek közepéig szállítottak utast, a selejtezések után egy példányt megtartottak múzeumi célból, ez jelenleg egy hamburgi magángyűjteményben található, felújítása folyamatban van. A hamburgi buszok felkeltették az érdeklődését a kuvaiti KPTC képviselőinek, akik 1977-ben száz Ikarus 190.03-ast vásároltak. A Renk-Doromat automataváltós buszok jórészt a hatvanas években érkezett Ikarus 66-osokat váltották le.

Érdekes módon idehaza nem ért el különösebb sikereket a típus, mindössze a BKV vett át tesztelésre egy példányt 1979-ben. A GE 05-29-es rendszámú autóbusz Cinkota üzemegységhez került, onnan legtöbbször a 76gy viszonylatra adták ki, de megfordult a 130-as vonalon is. Két év után visszakerült a gyárba, onnantól sorsa ismeretlen. A BKV-s kocsin felül az Ikarus rendelkezett egy könyvtárbusznak kialakított, hamburgi festésű 190-essel.

Szintén a hamburgi kocsik sikere keltette fel a svédországi üzemeltetők figyelmét, így kisvártatva elkészült a skandináv igények szerinti változat is. Mivel a korábbiakkal ellentétben ez a busz nem önhordó, hanem alvázas kivitelű volt, ezért új típusszámot kapott, a 194-est. Az első, Scania alvázra épült Ikarus 194-es 1976-ban készült el, és öt társával együtt Norköpingben állt forgalomba. A nyolcvanas évek elejére elkészült a típus Volvo alvázas változata is, amelyből összesen tizennégy példány került Svédországba.

A szóló változat után 1982-ben elkészült a típus csuklós változata, a 196-os, amelyből szintén készült Volvo alvázas, és Scania alvázas változat is. Utóbbi érdekessége, hogy a többitől eltérően tolócsuklós kialakítású volt, tehát a motor hátul helyezkedett el. A buszok közül néhány példány még az ezredforduló után is közlekedett Svédországban, illetve Oroszországban.